Általánosan elterjedt elgondolás, hogy nem írni, hanem kiadatni, majd értékesíteni nehéz egy könyvet - de a valóság az, hogy az írás folyamata gyakran sokkal több kihívást rejt magában, mint előzetesen gondolnánk. 

Mi most 10 könnyű lépést nyújtunk át a goinswriter.com iránymutatásai alapján, amik közül talán nem mindet találod majd használhatónak, de pár talán akad, amit te is bevethetsz.

A kézirat megszületéséig vezető utat 3 nagyobb szakaszra oszthatjuk:

I. Kezdés: neki kell fogni, el kell kezd írni a könyvet. Ez persze teljesen nyilvánvalónak tűnik, de érdemes nagyobb figyelmet szentelni neki: mielőtt hozzákezdenél jó, ha átgondolod előbb, miről és milyen formában szeretnél írni.

II. A munka java és a motiváció fenntartása: ahogy haladsz majd a kézirattal sokszor érezheted majd magad bizonytalannak, kétségeid lesznek magaddal és írásoddal kapcsolatban is. Ha ezekre előre felkészülsz, sokkal könnyebben tudod majd kezelni ezeket a szinte törvényszerűen felbukkanó problémákat.

III. Befejezés: senkit nem érdekelnek félig megírt könyvek (kivéve persze, ha ismert író posztumusz megtalált félkész kéziratáról van szó, de ez már egy másik téma). Ez annyit tesz, hogy bármi is történjen, mindent meg kell tegyél, hogy munkád elkészüljön, mert az írót nem az elkezdés, hanem a befejezés képessége teszi azzá, ami...

Szóval íme 10 egyszerű lépés, amik segítenek neked átjutni a fenti szakaszokon.

I. Kezdés

1. Döntsd el, miről írsz!

Próbáld meg egy rövid mondatban meghatározni, miről is írsz majd, legyen ez a kiindulási alap, amire építesz, amit bővítesz. Már kezdetben gondolj munkádra, mint egy teljes egészre, aminek van eleje, közepe és vége - eleinte ez épp elég is lesz.

2. Határozz meg egy célt, napi hány szót akarsz írni!

Ok, ez nem mindenkinél működik talán, de ha van egy napi minimumod, ami napról napra célként lebeg előtted, az segíthet, hogy újra és újra sikerélményed legyen munkádhoz kötődően.

3. Határozd meg, napi hány órát szeretnél írásra fordítani!

Hidd el, a következetesség jó hatással lehet a kreativitásra! Ha van egy terved, amihez tartod is magad és mindent ehhez igazítasz, soha nem kell majd azon aggódj, mikor és hogy szánsz majd időt az írásra.

4. Legyen "íróhelyed"

Teljesen mindegy, hol, milyen helyen, a lényeg csak az, hogy legyen egy hely, amit kizárólag az íráshoz tudsz kötni, egy olyan környezet, ahol teljesen az írásra tudsz hangolódni.

II. A munka java

5. Határozd meg a végső karakterszámot!

Segítheti a tervezést, műved pontosabb bektegorizálását és az egyes fejezetek hosszának meghatározását.

6. Adj magadnak heti határidőket!

Ha már a napi tervedhez tartod magad, megcsúszni nem fogsz, de keress más motivációs lehetőségeket is! Adj magadnak pl. heti célokat, határidőket a könyvhöz kapcsolódóan, legyen szó akár egy karakter alaposabb kibontásáról, konkrét elért karakterszámról vagy a megfelelő cím kitalálásáról. Ha ezek megvannak, ne maradjon el az ünneplés sem.

7. Kérd ki mások véleményét!

Nincs rosszabb, mint egy teljes könyvet újraírni, mert valami nagyon félrement... Ha van, akinek igazán adsz a véleményére, ne félj már akár írás közben is véleményt kérni tőle!

III. Befejezés

8. Fogadd meg, hogy befejezed!

Bárhogy is alakul, fejezd be, ne negedd el a célt, mindig a kész könyv lebegjen a szemed előtt. Nem biztos, hogy életed főműve lesz és teljesen meg leszel elégedve, de ne hagyd félbe! Ha másra nem, arra jó lesz, hogy tanulj belőle.

9. Szeresd a hibákat!

Ahogy a vége felé közeledsz lehet, egyre több dologgal leszel elégedetlen, de ez ne keserítsen el: tekintsd a hibákat lehetőségeknek, amikből tanulhatsz. Amit tudsz, javítsd, amit meg nem, azt jegyezd meg, hogy a jövőben építhess rá.

10. Írj még egy könyvet!

Ne érd be ennyivel! Ha szuper lett, azért ne hagyd abba, ha meg elégedetlen vagy, akkor adj esélyt magadnak arra, hogy felhasználhasd a szerzett tapasztalataidat. Ne feledd: a siker szubjektív, csak rajtad áll, mit tekintesz annak...

Rengetegen kezdenek könyvet írni - de a legtöbben sosem fejezik be azt. Te légy más, légy kitartó, ne feledd, az írót a befejezett munka teszi, nem a félkész...