Azok a legjobb (szakmai) találkozások, amelyeket nem motivál senki. Nem szól a férj, a barátnő, a volt évfolyamtárs, nem figyelmeztet a kolléga, a szerkesztő vagy a főnök, hogy nézd ezeket a verseket, nagyon jók! Biztosan sok tehetség húzódik meg az így képbe kerülők között is, de az az igazi, amikor az ember „csak úgy” kalandozik a neten, és rátalál valamire. VALAMIRE! Ez történt velem, amikor az édesapákról írtam a Nők Lapjában, közben kikapcsolódásul róluk szóló verseket olvasgattam, majd váratlanul rám kiáltott egy csodálatos vers: „Mesélj, apu!” Őszinte, kemény, fájdalmas, csupa szeretet, igazi, nem csak valódi…Annyira tetszett, hogy egy részletét megjelentettem a lapban, és lám, ebben a echnokrata világban is rengetegen reagáltak. Kérték-követelték a költemény teljes szövegét! Kedves Olvasók!Most a „Mesélj, apu!” szerzőjének kötetét tartják a kezükben, és e versek legalább úgy megszólítanak időset és fiatalt, nőt és férfit,mint az említett költemény. Életbölcsesség, szomorúság, finom öröm, játékosság, halk irónia… Ha hisznek abban, hogy az élet nemcsak arról szól, hogy hajtsd a pénzt, mert Mammon birtokolja a boldogságot, akkor olvassák Muhi János verseit! (Annyit elárulok az engedélyével, hogy valaha zenész volt, dalszövegeket is írt, ráadásul egyedül nevelte fel a ma már huszonkét éves fiát.) Kikapcsolódhatnak, töltekezhetnek, és megbizonyosodhatnak arról, hogy a valódi élet és az emberi lélek ezerszer színesebb, mint az üres, fogyasztásra buzdító reklámok.