A „legrégebbi ország” címben az ország alatt egy földrajzi terület értendő, ahol emberek élnek. Ebben az értelemben a ma kissé kies kelet-afrikai tájnál régebbi ország aligha lehetséges, hiszen az első hominidák itt jelentek meg több, mint négy millió évvel ezelőtt. Természetesen akkor még nem beszélhetünk társadalomról, sőt, igazán emberről sem, még kevésbé államról. Az emberi társadalom és állam kialakulása néhány ezer éve történhetett meg. E téren már sokkal többen versenghetnek a „legrégebbi” címért, de a könyvből kiderül: e „versenyben” is ott a helye a mai Etiópiának, ahol időszámításunk előtt évezredekkel már bonyolult társadalmat és államszerű alakulatokat lehet feltételezni a feltárt leletek ismeretében.
A Szaharától délre fekvő térségben „legrégebbi” írásos kultúrával is Etiópiában találkozunk. Ráadásul, a majdnem három évezreddel ezelőtt használt írásjelek és szavak nagyrészt ma is léteznek, a jellegzetes szótagbetűket használják ma is a hivatalos, amhara nyelvű sajtóban és irodalomban. Az ókorban több dokumentumot fordítottak le etióp (géz) nyelvre. Sok eredeti forrás időközben elveszett, és néhányból ma már egyedül az etióp fordítások maradtak fenn, mint az ismert legrégebbi szövegek.
Etiópia 1974-ben megdöntött uralkodója magát és dinasztiáját Salamon király és Sába királynője frigyéből született Menelik királyra vezette vissza. Ha ez igaz lenne, akkor természetesen ez a dinasztia lett volna a világ legrégebbi uralkodó háza. Erről nincsen szó, de a XIV. századig egészen biztosan visszakövethetők az etióp uralkodók, s így a világ legrégebbi uralkodó családjai közé tartoznak.
Ugyancsak legrégebbinek mondható Etiópia történelmi „jogfolytonossága”. Sok más ókori néppel ellentétben, az etiópiai állam, egy-egy néhány éves időszakot leszámítva nem szűnt meg, és a területén élő lakosság nagyrészt ugyanazokból az etnikumokból áll, mint kétezer évvel ezelőtt.
Etiópia korai fejlődésére nagy hatással volt az európai és kis-ázsiai kultúra. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy e térség kiemelkedjen a Szaharán-túli Afrika természeti közösségei közül és fontos, néha meghatározó szerepet játsszon a Közel-Kelet és az arábiai térség életében. Valószínűleg Etiópia volt az örmények után a második ország a világon, ahol államvallássá és alapvetően identitásformáló és megtartó erővé vált a kereszténység. Később, az iszlám elterjedése után, az ország viszonya a közvetlen és tágabb környezetéhez bonyolultabbá vált.
Etiópia volt az egyetlen Szaharán-túli ország, amely megőrizte politikai függetlenségét és még a XIX. században, szuverenitása védelmében, katonai győzelmet aratott egy európai gyarmatosító hatalom felett. Önálló államként részt vett a világpolitikában, tagja lett a Népszövetségnek. Ez a szövetség árulta el, amikor eltűrte, hogy a fasiszta Olaszország megszállja és megpróbálja gyarmatává tenni. A brit segítséggel felszabadult és függetlenségét visszanyert állam az ENSZ alapító tagjává vált, székhelyet biztosított a felszabadult afrikai államok közösségét tömörítő Afrikai Egységszervezetnek (ma Afrikai Unió), valamint az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának.
A könyv, különböző forrásokból összeállított, több mint kétezer évet átfogó, vázlatos jegyzéket tartalmaz Etiópia uralkodóiról. A legfontosabbak életét és tevékenységét pedig igyekszik részletesen is bemutatni.
