Az írás természetesen csodás dolog, egy varázslat, de mikor kötelezettséggé válik, néha épp úgy kegyetlen gyötrelem lehet, mint bármi egyéb munka. Ha azt érzed, hív az ágy, csábító gondolat a mosogatás, sok az olvsatalan e-mailed vagy hirtelen rád jött a telefonálhatnék, mikor félbehagyott kéziratodon kéne dolgoznod épp ne aggódj, nem te vagy az egyetlen, aki alkalmanként így érez.

Kedves írás, gyűlöllek!

Számtalan olyan hires író van, aki sikerei ellenére is gyűlölte az írás folyamatát. A magányt, a többi embertől való elzártságot; hogy minden gondolata készülő munkája körül járjon. És persze a munka közben kialakuló bizonytalanságot, kételyt… 

A 20. század egyik legjelentősebb irdalmi alakja, Franz Kafka élete során műveinek mintegy 90%-át elégette. 1924-ben bekövetkezett halála után levelet találtak íróasztalában, melyben arra kérte barátját, égesse el minden megmaradt kéziratát - de Max Rod szerencsére nem tett így.


Végülis meg lehet őt érteni. Bárki, aki munkája részeként írással kellett foglalkozon érezhette már, hogy legszívesebben széttépné jegyzeteit, vagy falhoz vágná a laptopot. Nem egyszerű életed, vagy akár csak napjaid egy részét az írásnak szentelni - de a cél mindig világos kell legyen.

“Ha írok, úgy érzem magam, mint egy kéz- és lábnélküli ember, zsírkrétával a szájában”

Kurt Vonnegut

Az amerikai regényíró, esszéista és grafikai művész bár sikeres pályát tudhatott magáénak, mégis rengeteg sokszor kritizálta az írást és majdnem teljesen fel is adta azt, mikor az ’50-es években a Sport Illustrated munkatársaként egy lóversenyről kellett volna írjon. Visszaemlkezései szerint hosszasan bámulta az üres lapot, majd ennyit írt: “A ló átugrotta a kibaszott kerítést.”, felállt, és vissza sem ment többet. Szerencsénkre azonban nem hagyott fel az írással, csupán a sportújságírásnak mondott búcsút.

És ez csak 2 ismet név a több tucatból. Szóval nyugalom, teljesen természetes, ha néha eleged van…