Bargel Zsuzsa

Feje tetejére állt életemből, a feje tetejére állt világból, automatikus menekülésem volt a versírásba.
Ma már tudom, Isten kegyelméből rátalálhattam ismét magamra.
5 éve kezdtem a versírást. Előképzettségem nincs az íráshoz.
A felbolydult világot verseim által is hárítottam, ami nem volt számomra tudatos.
Öcsém, / legjobb kritikusom/ szavai irányítottak arra a felismerésre, hogy tanult hivatásom által,
„olyan óvónősek a verseid” -mondta
Igen. Automatikusan törekedtem benne maradni a gyermeki tisztaságban, romlatlanságban, naiv érintetlenségben.
Ismét a békességben és szépségben találtam magam.
S a versek csak jöttek, jöttek.
A 25 év, óvodások között eltöltött napjaim, egyszercsak visszaköszöntek.
A gyermekdalok, népi játékok ritmikussága, mondókák óvodai versikék lüktetése, hatott írásaimra.

Én a szépséget, jóságot, szelídséget, a FÉNYT szeretném közvetíteni.
Évszakokról szóló verseimet, itt szeretném Önnek, Olvasóimnak, két unokámnak, Bencének és Gergőnek, keresztfiamnak Mórnak, átadni szeretettel.
Tudjunk kortól függetlenül,gyermeki naivsággal rácsodálkozni a természetre.
A szépet megélni és átérezni nap mint nap érdemes.

Babits Mihály szavait idézve:

„Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja mások énekét is szépnek.”