Dr. Móczár István

Móczár István 1942. február 19-én született a Békés-megyei Dévaványa közelében, a Kéthalom uradalmi majorságban. Családjának, különösképpen tanító és ezermester édesapjának köszönhetően korán a tudományok felé fordult. Már fiatal korában magával ragadta a letűnt kultúrák titokzatos világa. Bár később orvosnak tanult, a régészet élete meghatározó részévé vált. Egyetemista korában – Pécsett – számos ásatáson vett részt. A város alatt húzódó pincerendszer felkutatása során jól tudta kamatoztatni az uránbányában szerzett tapasztalatait, melyre egyetemi éveinek megalapozása során tett szert. Az ismeretlen iránti vonzalom életfilozófiájává vált.
1970-ben megházasodott, azóta is harmonikus kapcsolatban él történelemtanár feleségével. Lánya, Katalin, édesapja hivatását követi. Életének második szakasza – 1974 – a főváros melletti Maglódhoz kötődik, ahol mind a mai napig házi-üzemorvos, főorvos, mentor.
A szerző örökölte édesapja sokoldalúságát: munkája során szintetizálja a könyvtári kutatómunkát a régészeti kutatással, ismeretszerző utazásokkal, fotózással és a filmezéssel. Nemcsak a romok felkutatását, hanem a leletek mélyebb megismerését, értelmezését is feladatának tartja. Különösen születési helye, Kéthalom és a mediterrán tájegységeiben fellelt neolitikus tárgyak hasonlósága késztette arra, hogy jobban megismerje a párhuzamok hátterét. Miközben kutatási céllal végigjárta a Mediterráneum legfontosabb régészeti lelőhelyeit, lassan a minószi kor szerelmese lett.

Vélemények:

„Móczár nemcsak képzeletbeli tűt keresett egy szénakazalban, hanem kézzelfogható régészeti tárgyakat is talált a múzeumokban. Az egyik ilyen rejtélyes műtárgy a ’Minósz gyűrű’, amely a látókörébe került.”
Dr. Tóth Endre közgazdász

„A régészeti leletek gyűjtése önmagában félmunka, a s sok ezer éves cserepek haszontalan szemétté válnak, ha nincsenek rendezve, katalogizálva és értelmezve. A céltudatos, nagy önfegyelemmel végzett munka viszont olyan ismeretanyagot tesz elsajátíthatóvá, amely tudományos szintű következtetésekre, sőt elméletek kidolgozására biztatathatja a régészt. Dr. Móczár István teóriái úgy születnek, hogy szülőatyjuk megmássza, s a helyszínen tanulmányozza a kiszemelt vidékeket, hegyeket, sőt működőképes vulkánokat is.”
Fodor István régész

„A szantorini emlékek olyan mélyek és elevenek, hogy azóta is állandóan jelen vannak, és arra késztetnek, hogy még egyszer visszatérjek, megköszöntve Móczár István barátom példáját, akinek az életre szóló és együtt töltött élményeket köszönhetem. Azt, hogy ilyen monumentális munkákat adtál ki, és a szerényebb mértékű hazai, neolitikus korszakból is hozzá tudtál adni egy kis ízelítőt, óriási teljesítményekre képes energiáidat dicséri (túl a hetvenen). Amit nem lehet eléggé dicsérni, hogy ezeket hozzáférhetővé tetted a nagyközönség számára. Ugyanis a „gyakorlott régészek” sajnálatosan kevés olyan tudományos közleményt adnak ki írott formában, amelyek a szélesebb érdeklődésű körök igényeit is kielégíthetik. Nagyon sok publikáció jelenik meg a neolitikum témaköreiből, de túlnyomó részük idegen nyelven. Ezzel a munkával bizony igen nagy tájékoztatási hiányt tüntettél el, amivel múlhatatlan érdemeket szereztél.”
Dr. Kalicz Nándor régészprofesszor

„A Minósz gyűrűről szóló mű valójában hermeneutikai jellegű munka, melyben egy jó szándékú, érzékeny lélek az emberi lét mélységes, szép és elgondolkodtató labirintusába vezet… Ez a ritka aranygyűrű a minószi társadalom szimbólumának is tekinthető.”
Szász Tibor András