Illyana Sanara

Urban fantasy, klasszikus fantasy az alapzsánerem, de került már ki a kezem közül misztikummentes szerelmi történet is és sci-fi novella is az évek folyamán. Legtöbb esetben new adult vonalon. 2017-ben jelent meg első regényem, a Vadmacskák – Az utolsó rókatündér, de 2014 óta éves szinten bekerülök egy-egy antológiába, novellagyűjteménybe (Univerzum antológia, Kalandok és kalandozók 2, Derecske breviáriuma, Száznevű város).
Jövetben, menetben, éjjel, nappal írók. Fejben jegyzetelek, vagy ha lehetőségem adódik telefon jegyzetapplikáció vagy a klasszikus jegyzetfüzet, ami mindig a táskában lapul. Nincs semmilyen extra helyszín az alkotásra, persze a szoba magánya a legjobb erre. Számomra az írás mellett a másik nagy szerelem a zene, így nem is csoda, ha mindig zörög valami a háttérben alkotás közben. Minden történetnek meg van a maga hangulata, így a zenei világ is más, ami akkor előkerül. Ha ázsiai vonatkozású az írás, akkor japán rock vagy koreai pop szól, ha klasszikus fantasyt írok, akkor instrumentális, hangulatba hozó játék zenéket.
Második regényem, a Látók Háza – Istenek hajnala egy kis kevert stílusú fantasy történet, melyben szerepet kapnak a júdaizmus csillaglelkű angyalai ugyanúgy, mint az Ókori Görögország titánjai vagy épp az északi mítoszok szárnyas sisakos valkűrjei.
Az írással úgy vagyok, mint a többszörösen Irodalmi Nobel-díjra jelölt japán Mishima Yukió:
Az írás folyója (részlet a Tóbu kiállítás katalógusából)
„Ennek a folyónak az áldásos vizeivel művelem földjeimet, ezzel biztosítom megélhetésemet és időnként ez áraszt el engem, szinte megfullaszt túláradó áramlataival. Ez a folyó végtelen türelmet és mindennapos kemény munkát követel meg tőlem, évszakról évszakra, időről időre. Mennyire hasonlít egymáshoz az írás és a gazdálkodás! Mindig, minden pillanatban résen kell lenni a viharok és fagyok ellen. Miután ilyen hosszú ideig éberen őrködtem az írás folyója felett, és a végtelenségig erőlködtem a képzeletemmel és a költészettel, biztos lehetek-e valaha is a gazdag termésben? Amit írtam, az eltűnik belőlem, sohasem tölti ki a bennem lévő űrt, és nem lesz belőle más, csak egy könyörtelen korbács, ami lesújt rám. Hány küzdelmes éjszakát, mennyi elkeseredett órát kellett azokkal az írásokkal töltenem! Ha össze kellene számolnom és feljegyeznem az ilyen éjszakák emlékeit, biztosan megőrülnék. Még sincs más utam a túlélésre, mint írni, még egy sort, egy újabbat, és még egyet…„
Sok írót tartok példaképnek, de leginkább Margit Sandemot, Vavyan Fablet, Lőrincz L. Lászlót, Nemere Istvánt, vagy a klasszikus fantasyból Raymond E.Feist, Robin Hobb, vagy épp Tolkien. Tini korom nagy kedvence volt Eiji Yoskikawától a Musashi széria. A történet is, az írói eszköztár és maga a főhős személye inspirál a mai napig.