Csonka Éva

Születtem. Esős, hétfői napon, a nyári napfordulón. Sáros, csatakos, ideges városban. Folyóparton.
Nevelkedtem. Hol falun, hol városban. Az elején inkább többet falun, mint a városban. Beteges voltam. A tüdőm nem bírta a városi levegőt. Később a városba kényszerültem. Kicsi volt. Középkori. Romantikus. Folyóparti. Történelmi.
A városnak köszönhetem az iskoláimat. A falunak köszönhetem a be nem magolható tudást.

Ki vagyok én? Mi vagyok én?
Tanulmányaim alapján érettségizett, azaz felnőtt. Segédprogramozó. A fentebbi iskolák révén Geográfus, Hidrológia- Meteorológia szakirányú végzettséggel és Földrajz tanár. Rendíthetetlen multikatona. Két leánygyermek édesanyja. A férjem felesége.
A falu nem állít ki oklevelet. Nincs papírom arról, ami a falu által lettem. És mégis azt hiszem, hogy a falu tett azzá, aki valóban vagyok. Egy rokonom szerint az ereimben nem vér, hanem termőföld folyik.
Szkizoid módon kicsit régimódi, de nagyon modern. Ismerem a sulykot, de imádom az okos telefont. Ott ragadtam a két világ között. A modern kor és a régmúlt idők tanai gyúrtak azzá, amivé lettem.

Írás. Miről? Kiről?
Magamról. Emberekről. Ízekről. Illatokról. Szerelmekről.

Miért?
Mert eljött az ideje! Mert most jött el az ideje.