Savage – A nő bajjal jár…

A stílusfüggetlennek tekinthető, de összességében leginkább bűnügyi jellegű történet főhőse Malcolm Savage, a negyvenöt éves, szabadszájú és nagypofájú magánnyomozó, aki arcán kétnapos borostával ül az irodájában, kezében egy pohár itallal.
A karaktere kissé talán abszurd, de ettől még szerethető a figura, aki magát rendkívül professzionálisnak tartja, habár kétségtelenül vannak hiányosságai.
A szerző által nemes egyszerűséggel terápiás írás eredményeképpen megszületett könyvben az olvasó a magánnyomozó utolsó ügyének történetét ismerheti meg.
A sztori egy hosszú nap eseményeit meséli el, melynek elején a mit sem sejtő Savage életébe betoppan egy nő, aki munkát kínál neki. Ezzel kezdetét veszi egy őrült rohanás abból a célból, hogy a Stella French nevű megbízó édesapját kiszabadítsák az emberrablók kezei közül.
Főhősünkben az a gyanú támad, hogy a nő talán nem is az, akinek mondja magát, ettől függetlenül elvállalja az ügyet, és elhatározza, hogy ha kell, akkor élete kockáztatásával is megmenti a Frank French nevű vállalkozót, aki a jelek szerint olyan információ birtokába juthatott, amivel befolyásos emberek köreit zavarta meg.
A túszmentési akcióban Savage segítségére siet a Jimmy Logan nevű alvilági figura, egy Nancy Daniels nevű rendőrnő, és néhány igen furcsa alak, de a magánnyomozónak rá kell ébrednie, hogy körülötte szinte senki nem az, akinek látszik, a rosszfiúk pedig annyian vannak, mint égen a csillag.
Az események pörögnek, a fegyverek dörögnek, a főhősök rohannak, Savage folyamatosan osztja az észt, mindeközben pedig szól a zene, és az esetenként szókimondó és korhatáros szöveggel megírt történet végén talán mindenre fény derül. Vagy mégsem? …