Egyregényes szerzők

A teljesség igénye nélkül most néhány „egyregényes” szerzőt gyűjtöttünk össze, hogy megmutassuk, mennyiség és minőség még az irodalom világában sem áll szoros összefüggésben.

Emily Bronte: Üvöltő szelek

A Bronte-nővérek közül Emily volt az egyetlen, akinek csupán egy könyve jelent meg. 1847-ben Ellis Bell néven kiadott Üvöltő szelek című könyve kezdetben vegyes fogadtatásra talált, a sötét  témák, szenvedélyes karakterek nem arattak osztatlan sikert, de az idő végül őt igazolta és a művet máig a 19. századi világirodalom legnagyobb hatású regényei között tartják számon. Sajnálatos módon könyve megjelenése után egy évvel egy megfázás szövődményeinek következtében elhunyt. További munkáiról nem tudunk, de mivel nővérei is írással foglalkoztak, nem kizárt, hogy esetleg félbehagyott munkáit a későbbiekben felhasználhatták.

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Mitchell egyetlen publikált hoszabb lélegzetvételű regénye az Elfújta a szél. Három éven át írta a könyvet, melyhez férje bíztatására kezdett hozzá egy bokasérülése alkalmával. A férfi ugyanis unta lábadozó kedvese számára a könyvtárból hordani a könyveket, így javasolta neki: inkább írjon, ne olvasson annyit. Végő soron lustasága világhírbe kergette az asszonyt: 1936-ban megjelent könyvét egy évvel később Pulitzer-díjjal méltatták.

A második világháború során Mitchell hírnevét adományok gyűjtésére és az önkénteskedés népszerűsítésére használta fel, így többet nem publikált. 1949-ben férjével együtt közúti baleset áldozatai lettek. Halála után otthonukban két ki nem adott munkáját találták még meg. Később a The Atlanta Journalban megjelent írásait könyv formájában kiadták.

Borisz Paszternak: Zsivago doktor

Paszternak egy zongoraművész-grafikus házaspár gyermekekeként születt 1890-ben, tehát művészettel jócskán átitatott közegben nevelkedett. Rövid ideig mégis filozófiát tanult, majd tanulmányait félbehagyva életét az irodalomnak szentelte.
1958-ban, két évvel halála előtt Doktor Zsivágó című regényéért irodalmi Nobel-díjat kapott.

Míg a nyugati világ számára valóban csak ezzel a munkájával vált ismertté, hazájában, Oroszországban kora kiemelkedő fordítója és költője: már évtizedekkel egyetlen regénye elkészülte  előtt jelentek meg verseskötetei és Schiller, Goethe és Shakespeare számos munkáját fordította oroszra.

Salinger: Zabhegyező

Salinger 1948-tól a The New Yorker publicistája volt. A magazinban több novellája jelent meg, így például a később kiadott Kilenc történet című kötetében szereplő Ilyenkor harap a banánhal és A nevető ember, de az igazi hírnevet számára regénye, az 1951-ben kiadott Zabhegyező hozta meg. A könyvet szabadszájúsága miatt több országban betiltották, de – ennek ellenére, vagy talán éppen ezért is – hamar nagy ismertséget hozott Salinger számára.
Míg azonban mások örömmel fürdőznek a hírnévben, számára ez inkább zavaró volt és teljesen bezárkózott: az 1965 után nem publikált többet. 1980-ban adta utolsó interjúját, mad ezt követően 2010-ben bekövetkezett halálig a nyilvánosságtól teljesen visszavonulva élt.

Ottlik Géza: Iskola a határon

Felsorolásunkból természetesen egy magyar irodalomból vett példa sem hiányozhat.
Elsó hallásra talán teljesen jogtalanul, de bizonyos tekintetben mégis megalapozottan szokás a gazdag, habár méretét tekintve nem túl terjedelmes életművet nekünk ajándékozó Ottlik Gézát „egykönyves” szerzőként emlegetni. Néhány kisregény és számos publicisztika mellett az Iskola a határon az egyetlen regénye, amivel azonban kétség kívül a magyar irodalom örökérvényű nagyjai közé írta be magát.

Saját művein túl rengeteg fordítást köszönhetünk még neki:  számos Dickens, Knight és Shaw mű mellett pl. Hemingway: Az öreg halász és a tenger és Knight: Lassie hazatér című munkáját is fordította.

Források:

http://www.cheatsheet.com/entertainment/8-authors-who-produced-literary-one-hit-wonders.html/?a=viewall

http://www.huffingtonpost.com/paul-anthony-jones/7-famous-novelists-who-on_b_8160394.html

https://vs.hu/magazin/osszes/kedvenc-irodalmi-apank-25-eve-halt-meg-ottlik-geza-1009#!s0