Honnan inspirálódj? – Ötletek kezdő íróknak

Mint annyi minden másban, ebben is rettentően sokfélék vagyunk: van, aki tele van jobbnál jobb ötletekkel és az okozza számára a legnagyobb fejtörést, melyiknek kezdjen neki, más meg épp azért küzd, hogy egyáltalán valami használható az eszébe jusson. Aztán persze egy remek ötlet önmagában még nem elég egy jó sztorihoz, szükség lesz még karakterekre, helyszínekre és érdekes cselekményre.

Az írók egy jó ötlet hiányában gyakran “írói válságot” diagnosztizálnak maguknál, ami azonban többnyire alaptalan. Az “írói válságban” szenvedők sincsenek híján ötleteknek, épp csak gyakran nem tartják azokat elég jónak és elhessegetik vagy nem akarnak energiát tenni abba, hogy utánajárjanak a dolgoknak.

A helyzet azonban az, hogy rengeteg forrás van, amiből ihletet lehet meríteni és talán néha nem is gondolánk, hogy még akár teljesen hétköznapi helyzetek is lehetnek ezek. De miért adnánk lejjebb annál, ahogy a „nagyok” csinálják? Miért nem járunk utána, ők honnan merítették briliáns ötleteiket? Lássuk csak! Talán ez is ad egy kis lendületet…

Nincs szükség élénk fantáziára

Először is el kell oszlassuk azt a tévhitet, hogy ahhoz, hogy valaki író legyen élénk képzelőerőre van szükség. Nagyon sok író lett sikeres egyszerűen csak a megfigyeléseiből inspirálódva.

Mark Twain ragyogó példa erre. A Huckleberry Finn karakterét például valójában nem is kitalálta, hanem egy általa a való életből ismert személyről mintázta. Mint kiderült, főszereplője valójában nem más, mint Twain gyermekkori barátjának, Tom Blankenshipnek mása:

„A Huckleberry Finn-ben pontosan olyannak festettem le Tom Blankenshipet, amilyen volt. Tudatlan, mosdatlan, rosszul táplált fiú volt, de a szíve jobb, mint bármelyik más gyereknek. Korlátlan szabadságot élvezett. Ő volt az egyetlen valóban független lény a községben – fiúkat és férfiakat is beleértve -, éppen ezért nyugodt, állandó boldogságban élt, és mindnyájunk irigységét fölkeltette.”*

Ismersz bárkit ilyen nem hétköznapi személyiséggel? Egy ilyen ember hasonló módon hathat a munkádra, mint ahogy Tom Blankenship hatott Mark Twainre.

Politikai, vallási és társadalmi kommentár

Természetesen nem Mark Twain az egyetlen író, aki a való életből merített. A gazdasági válság idején emberek százezrei vándoroltak a „Dust Bowl„-ból Californiába és más nyugati államokba. John Steinbeck az „Érik a gyümölcs” című könyvében meséli el történetüket, amelynek alapjául egy a San Francisco News nevű lapban 1936-ban megjelent cikksorozat szolgált.

De ez valójában több volt, mint csupán egy történet a gazdasági válság idején szegénységgel küzdő emberekről, Steinbecknek küldetése is volt vele:

„Meg akarom bélyegezni azokat a kapzsi barmokat, akik felelősek mindezért.”

Steinbeck Pulitzer-díjas könyve egy elgondolkodtató írás a szociális egyenlőtlenségekről és a szegénység és elnyomás mögötti erőkről.

A mai világban, ami tele van politikai, vallási és szociológiai problémákkal és kérdésekkel, nem kell messzire menni, hogy ötletet találhass. Keress egy ügyet, ami fontos számodra, figyeld a híreket és a dokumentum-műsorokat, amik inspirálhatnak!

Álmodd meg!

A kreatív emberek az élet bármely területén, a művészetektől egészen a felfedezésekig találtak már válaszokat és ötleteket álmaikban. Korunk egyik legsikeresebb kortárs írója, Stephen King is egy álmot jelöl meg a Tortúra című sikerkönyve forrásául:

„Csakúgy, mint néhány másik könyvem esetében, most is álmomban jött az ötlet. Elaludtam a gépen és egy nőről álmodtam, aki fogva tartott egy írót és megölte, megnyúzta, a maradványait egy disznóval etette meg és könyvét emberi bőrbe kötötte. Az ő bőrébe, az íróéba. Azt mondtam magamnak: meg kell írnom ezt a sztorit. Természetesen menet közben azért alakult a történet, az első 40-50 oldalt azonban már egyből landolás után megírtam a szálloda földszintje és első emelete között.”

Sajnos sokan közülünk nem emlékeznek az álmaikra, de ha mégis, azok legtöbbször elég homályosak. Szerencsére azonban már több olyan technika van, melynek segítségével megtanulhatjuk, hogy idézhetjük fel az éjszaka folyamán fejünkben megszülető történeteket. Esetleg érdemes ezeknek utánajárni, nehogy életünk sztoriját felejtsük el reggelre…

Kapcsolj össze dolgokat

A Suzanne Collins által írt Éhezők viadala trilógia a Harry Pottert követő sorozatok egyik – ha nem a – legsikeresebbike. A könyvek fiatalok tömegének szívét hódították meg, a film pedig szinte kultuszt teremtett. Szóval hogy csinálta? Honnan vette az ötletet?

„Egy este fáradtan feküdtem az ágyban és a csatornákat váltogattam. Ahogy így ugráltam, láttam néhány képkockát pár fiatalról, akik valami valóságshowban egy millió dollárért vagy egy agglegényért küzdöttek, már nem tudom. Mentem tovább és láttam egy bejátszást az iraki háborúról. Aztán ez a két dolog nyugtalanító módon kezdett az agyamban összeolvadni, és ez volt a pillanat, úgy hiszem, mikor Katniss története elkezdett körvonalazódni a fejemben.”

Néz körül a világban! Hihetetlen dolgok történnek mindenfelé. Néhány borzalmas, mások meghatóak vagy csak egyszerűen jópofák. Miket tudsz összekapcsolni a mában ahhoz, hogy megpróbáld elképzelni, milyen lehet a világ holnap?

Nincs kifogás! Ihletet bárhol találhatsz

Ennyit tehát az írói válságról és a képzelőerőről. Annyi a titok, hogy nyitott szemmel kell járni és hagyni, hogy befolyásoljon és inspiráljon a világ, amiben élünk.

„Egy jó ötlet jöhet álmodozás közben vagy amikor épp unatkozol. Ötletek mindig jönnek. Az egyetlen különbség az átlagember és az író között, hogy mi ezeket észre is vesszük.” -Neil Gaiman

Szóval tényleg félre a kifogásokkal! Ha igazán írni akarsz, akkor gyerünk, menj utána a dolgoknak, szerezz ötletet és aztán rajta. Írd ki a lelkedet is.

A bejegyzés alapjául Melissa Donovan: Where Do Successful Authors Get Their Most Brilliant Writing Ideas? című cikke szolgált.

* forrás: Mark Twain: Önéletrajz (fordította Valkay Sarolta)